Pánikszerűen izgulsz, amikor mások előtt kell beszélned? Napokon át marcangolod magad egy-egy megnyilvánulásod után? Rendszeresen gondolod azt, hogy nem vagy elég jó, vagy nem elég jó, amit csinálsz?
Ha gyerekkorodban sokat kritizáltak, leszídtak, megbüntettek, jó eséllyel válsz túlságosan önkritikus felnőtté. Magadba szívtad, hogy hogyan reagálnak rád, amikor nem felelsz meg mások elvárásainak. Annyira természetes számodra önmagad megkérdőjelezése, hogy fel sem merül, viszonyulhatnál máshogy is önmagadhoz.
Természetesen fontos, hogy képesek legyünk önreflexióra és, hogy vállaljuk a felelősséget a hibáinkért. De amikor ez a belső hang nem támogat, hanem megbénít, elbizonytalanít, elválaszt másoktól és önmagadtól, akkor érdemes vele kapcsolatba lépni. A Gestalt megközelítés szerint nincs olyan énrészünk, ami önmagában rossz lenne. A belső kritikus is valamikor hasznos funkciót látott el: talán meg akart védeni a hibázás következményeitől, vagy a külvilág (szülők, család, tanárok, közösség) elismerésének hiányát próbálta kompenzálni. A cél tehát nem az, hogy kigyomláljuk ezt a részünket, hanem, hogy kapcsolatba lépjünk vele, meghallgassuk, megértsük, és integráljuk a működését egy rugalmasabb rendszerbe.
Ehhez először segítünk a kliensnek tudatosítani, hogy hogyan beszél magához, és, hogy ezt másoktól tanulta. Ennek a belső hangnak lehet színe, árnyalata, amit ki is lehet próbálni egy coaching ülésen. A lényeg, hogy tudatosuljon, ez “valami”, amit a kliens működtet, így lehet is rá hatása.
A belső kritikus sokunk esetében mindig mindent jobban tud, és tanácsokat ad egy másik részünknek, például a szenvedő vagy elnyomott énrészünknek. Az utóbbi gyakran mentegetőzik, tehetetlen, feladja, nem vállalja a felelősséget. Fritz Perls, a Gestalt terápia atyja ezeket top dog-nak és under dog-nak nevezte el. Gestalt coaching üléseken gyakran használjuk az üres szék technikát, ami által a kliensnek lehetősége van arra, hogy az énrészeit két székben megjelenítse, és kipróbálja, mi történik vele az egyik, majd a másik székbe ülve. Így megjelenítjük a belső konfliktust, és az énrészek dialógusba is léphetnek egymással. Ez a technika segíthet tudatosítani, hogy milyen szükségletek húzódnak meg a kritikus hang mögött, és hogyan lehetne máshogy kielégíteni. A két hang párbeszéde során elindulhat egyfajta közeledés, integráció, amiben kiderülhet: a kritikus rész is támogatni akar, az elnyomott résznek pedig lehet mondanivalója, ereje, szándéka.
Támogathatjuk a klienst abban is, hogy a belső kritikus ellenhangjaként (polaritásaként) felfedezze magában a belső támogatót is, amely az önkritikus embereknél általában jó mélyen el van rejtve. Ha sikerül rátalálni és megerősíteni azt a részünket, amely elfogadó, együttérző önmagunkkal, akkor kiegyenlítődhetnek a funkciók a két polaritás között.
Gyakran a belső kritika testi szinten is megjelenik: vállfeszülés, gyomorgörcs, torokszorítás formájában. A Gestaltban dolgozunk ezekkel az érzetekkel is: ha figyelünk rájuk, meg tudjuk jobban vizsgálni, hogy mit csinálnak velünk. A kliens ki tudja próbálni, hogy mi történik, ha még jobban feszíti magát, és milyen az, amikor teljesen elengedi magát. A test reakcióinak tudatosításával és az ellentétek kipróbálásával hozzászoktathatjuk magunkat ahhoz, hogy a testünk segítségével is támogassuk magunkat.
Nem utolsó sorban, maga a coaching kapcsolat is tud gyógyító lenni, amennyiben a kliens meg tudja benne élni az ítélkezésmentes, feltétel nélküli elfogadás élményét.