Pánikszerűen izgulsz, amikor mások előtt kell beszélned? Napokon át marcangolod magad egy-egy megnyilvánulásod után? Rendszeresen gondolod azt, hogy nem vagy elég jó, vagy nem elég jó, amit csinálsz?
Ha gyerekkorodban sokat kritizáltak, leszídtak, megbüntettek, jó eséllyel válsz túlságosan önkritikus felnőtté. Magadba szívtad, hogy hogyan reagálnak rád, amikor nem felelsz meg mások elvárásainak. Annyira természetes számodra önmagad megkérdőjelezése, hogy fel sem merül, viszonyulhatnál máshogy is önmagadhoz.
Természetesen fontos, hogy képesek legyünk önreflexióra és, hogy vállaljuk a felelősséget a hibáinkért. De amikor ez a belső hang nem támogat, hanem megbénít, elbizonytalanít, elválaszt másoktól és önmagadtól, akkor érdemes vele kapcsolatba lépni. A Gestalt megközelítés szerint nincs olyan énrészünk, ami önmagában rossz lenne. A belső kritikus is valamikor hasznos funkciót látott el: talán meg akart védeni a hibázás következményeitől, vagy a külvilág (szülők, család, tanárok, közösség) elismerésének hiányát próbálta kompenzálni. A cél tehát nem az, hogy kigyomláljuk ezt a részünket, hanem, hogy kapcsolatba lépjünk vele, meghallgassuk, megértsük, és integráljuk a működését egy rugalmasabb rendszerbe.
Ehhez először fontos tudatosítani, hogy hogyan beszélünk magunkhoz, és, hogy ezt másoktól tanultuk. Ennek a belső hangnak lehet színe, árnyalata, amit ki is lehet próbálni egy coaching ülésen. A lényeg, hogy tudatosuljon, ez “valami”, amit mi működtetünk, így lehet is rá hatásunk.
A belső kritikus sokunk esetében mindig mindent jobban tud, és tanácsokat ad egy másik részünknek, például a szenvedő vagy elnyomott énrészünknek. Az utóbbi gyakran mentegetőzik, tehetetlen, feladja, nem vállalja a felelősséget. Fritz Perls, a Gestalt terápia atyja ezeket topdog-nak és underdog-nak nevezte el. Gestalt coaching üléseken gyakran használjuk az üres szék technikát, ami által lehetőségünk van arra, hogy az énrészeinket két székben megjelenítsük, és kipróbáljuk, mi történik velünk az egyik, majd a másik székbe ülve. Így megjelenítjük a belső konfliktust, és az énrészek dialógusba is léphetnek egymással. Ez a technika segíthet tudatosítani, hogy milyen szükségletek húzódnak meg a kritikus hang mögött, és hogyan lehetne máshogy kielégíteni. A két hang párbeszéde során elindulhat egyfajta közeledés, integráció, amiben kiderülhet: a kritikus rész is támogatni akar, az elnyomott résznek pedig lehet mondanivalója, ereje, szándéka.
A belső kritikus ellenhangjaként (polaritásaként) felfedezhetjük magunkban a belső támogatót is, amely az önkritikus embereknél általában jó mélyen el van rejtve. Ha sikerül rátalálni és megerősíteni azt a részünket, amely elfogadó, együttérző önmagunkkal, akkor kiegyenlítődhetnek a funkciók a két polaritás között.
Gyakran a belső kritika testi szinten is megjelenik: vállfeszülés, gyomorgörcs, torokszorítás formájában. A Gestaltban dolgozunk ezekkel az érzetekkel is: ha figyelünk rájuk, meg tudjuk jobban vizsgálni, hogy mit csinálnak velünk. Kipróbálhatjuk, hogy mi történik, ha még jobban feszítjük magunkat, és milyen az, amikor teljesen elengedjük magunkat. A test reakcióinak tudatosításával és az ellentétek kipróbálásával hozzászoktathatjuk magunkat ahhoz, hogy a testünk segítségével is támogassuk magunkat.
Sokat segíthet az is, ha gyakoroljuk a "jelenben levést": annak a megfigyelését és elfogadását, ami bennünk és körülöttünk van. Egy előadás tartása előtt például mondogathatunk magunknak egy ehhez hasonló szöveget (ezt a gyakorlatot Joyce és Sills könyvéből fordítottam - ld. a felhasznált irodalomban.): "Érzem, hogy görcsöl a gyomrom, és azt gondolom, hogy mindenkinek rossz véleménye lesz a prezentációmról. Eszembe jut, hogy nyolc évesen mennyire rettegtem, amikor felelnem kellett az osztály előtt. Ettől csak még jobban összeugrik a gyomrom. Most észreveszem, hogy a kollégáim barátságosan néznek rám és nem nevetnek ki. Emlékeztetem magam, hogy jól felkészültem erre a beszédre. És már nem vagyok nyolc éves. Mosolygok. Érzem, hogy stabilan állok a földön, és kihúzom a hátam. A gyomrom még kicsit feszes, de már nem annyira. Veszek egy mély levegőt és lassan kifújom. Szinte izgatott vagyok. Meg tudom csinálni!"
Nem utolsó sorban pedig, maga a coaching kapcsolat is tud gyógyító lenni, amennyiben meg tudjuk élni benne az ítélkezésmentes, feltétel nélküli elfogadás élményét.
Felhasznált irodalom:
Phil Joyce, Charlotte Sills: Skills in Gestalt Counselling and Psychotherapy
Gro Skottun, Ahild Krüger: Gestalt Therapy Practice - Theory and Experiental Learning
Dave Mann: Gestalt Therapy - 100 Key Points and Techniques