Az emberi természet legbelső magja pozitív. Az ember szüntelenül fejlődő személyiség. Megfelelő körülmények között képesek vagyunk önmagunkat, az élethez és másokhoz való kapcsolatunkat egyre érettebbé szervezni – ezek Carl Rogers, a humanisztikus pszichológia egyik fő alakjának tapasztalatai. Maslow, a másik nagy humanisztikus gondolkodó szerint, ha alapvető szükségleteink kielégülnek, természetes módon bontakozik ki az önmegvalósítás, pontosabban az ön-aktualizáció iránti szükségletünk: hogy folyamatosan kibontakoztassuk és megéljük mindazt a potenciált, ami bennünk rejlik. Perls, a Gestalt-terápia egyik megalkotója pedig az organizmikus önszabályozást emeli ki – azt a velünk született képességünket, hogy saját szükségleteink alapján spontán módon keressük és hozzuk létre az egyensúlyt.
Mindhárom szemlélet közös üzenete, hogy az ember – ha a körülmények nem akadályozzák – alapvetően egészséges, kreatív irányba fejlődik. A Gestalt coachingban is (mint általában a humanisztikus irányzatokban) ezzel az emberképpel dolgozunk. A folyamatos fejlődés igazságát nemcsak elméletből ismerem: újra és újra megtapasztalom a klienseimen keresztül és magamon is.
Ez a fejlődés magában foglalja az önmagunkhoz való pozitív attitűd kialakítását, az önelfogadás fejlődését. Egyre közelebb kerülünk valódi önmagunkhoz. Nyitottabbá válunk magunkra és másokra, valamint az élményeinkre. Fejlődik a reális érzékelésünk. Egyre rugalmasabban alkalmazkodunk a környezetünkhöz, harmonikusabban kapcsolódunk másokhoz. Egyre nagyobb bizalommal vagyunk a testünk és a lelkünk, valamint belső értékeink irányában. Egyre aktívabb alakítójává válunk saját életünknek. Könnyebben küzdünk meg az élet nehézségeivel. Rogers szavaival: vég nélkül új meg új vonásokat látunk meg önmagunkban, az élményeink tükrén keresztül.
Amikor erre gondolok, érzem, ahogy egy hullám járja át a testem tetőtől talpig. Bizsereg a bőröm alatt. Kinyílik a mellkasom, és mélyebbeket lélegzem. Felszabadító és örömteli annak tudata, hogy miközben a testem öregszik, a személyiségem az utolsó pillanatig képes formálódni és finomodni. Ilyenkor újra és újra megerősödöm abban, mennyi értelme van a munkámnak: annak is, amit önmagamon végzek, és annak is, amit azokkal, akik hozzám jönnek, mert változni, fejlődni szeretnének.
Felhasznált irodalom:
- Carl Rogers: Valakivé Válni
- Abraham Maslow: Motivation and Personality
- Fritz Perls: A Gestalt-terápia alapvetése - Terápia testközelből