Az önismereti folyamatok, így a Gestalt coaching is azt célozza, hogy váljunk minél tudatosabbá magunkkal kapcsolatban. Ez feltételezi, hogy reflektáljunk magunkra. Vagyis végiggondoljuk, hogy mit miért csinálunk, hogyan érzünk, reagálunk, és milyen hatással vagyunk másokra. Mindezt azért tesszük, hogy tanuljunk magunkról, és tudjunk fejlődni.
Ha azonban jellemző ránk, hogy az élet hétköznapi helyzeteiben is túl gyakran kívülről látjuk és elemezzük magunkat, akkor ez megnehezítheti az életünket.
Ez is egy olyan mechanizmus, amit gyerekkorunkban fejlesztettünk ki, mert akkor a túlélésünket szolgálta. Ha például érzelmileg kiszámíthatatlan, kritikus vagy teljesítményorientált szüleink voltak, netán gyermekként szülői szerepbe kerültünk, túl sok felelősség volt rajtunk, túlzott intellektualizáció jellemezte a családunkat, vagy nem kaptunk valódi érzelmi tükrözést, akkor a kapcsolat helyett a kontrollba kellett kapaszkodnunk. Megtanultuk, hogy nem biztonságos, ha spontánok vagyunk. Belénk ivódott: figyelnünk kell magunkat, különben baj lehet.
Felnőtt korunkra ez a működés rögzülhet. Ilyenkor állandóan igyekszünk magunkat, valamint a velünk történő dolgokat kontrollálni. Ahogy kívülről figyeljük magunkat, rágódunk azon, hogyan kellene valamit csinálnunk, mit kellene mondanunk. Lehetséges, hogy nagyon erős a belső kritikus hang bennünk , de az is lehet, hogy sokat győzködjük vagy dicsérjük magunkat. Mindenképpen egy erős belső párbeszéd zajlik a fejünkben, amelyben egyik részünk minősíti, értékeli a másikat.
Gyakran előfordul, hogy nagyon nehezen hozunk döntéseket: minden szempontot mérlegelünk, és a lehető legjobb döntést akarjuk meghozni. Igyekszünk elkerülni minden veszélyt vagy meglepetést. Állandóan tervezünk, mindent végiggondolunk, és próbáljuk bebiztosítani a jövőt.
Kívülről nézve keveset tartjuk a szemkontaktust, sokat „bambulunk”, nem vagyunk teljesen jelen, kevéssé kapcsolódunk a másikhoz. Mivel lekötnek a belső gondolatok, gyakran észre sem vesszük, ami körülöttünk zajlik. Előfordulhat, hogy hangosan beszélünk magunkhoz.
Amikor ez a működés jellemző ránk (amit a Gestalt elmélete self-monitoringnak vagy egotizmusnak hív), akkor nem spontán reagálunk az impulzusokra. Elhalasztjuk a cselekvést, lelassítjuk a tempót, és elmerengünk a helyzeten. Ha ezt sokat csináljuk, depresszívnek érezhetjük magunkat, hiszen nem teljesen veszünk részt az élményekben, mivel folyton magunkba vagyunk zárva.
Ennek a működésnek az ellentéte az, amikor túlságosan kifele figyelünk, vagyis feladjuk magunkat mások kedvéért, túlzott mértékben alkalmazkodunk másokhoz. Ehhez gyakran társul, hogy teljesen kontroll nélkül reagálunk az impulzusokra: meggondolatlanul, gyorsan döntünk még a fontos élethelyzetekben is, ami sokszor rossz döntésekhez vezet. Felnőttként gyakran egyik vagy másik végletbe ragadunk. A Gestalt coachingban felismerhetjük, hogy az egyik véglet jellemez minket, és felfedezhetjük, hogyan tudunk rugalmasabbak lenni: mikor lehetünk spontánok, és mikor hasznos a mérlegelés. A két véglet között az az állapot van, amikor egészségesek az énhatáraink: képesek vagyunk figyelni a másikra, ugyanakkor nem veszítjük el önmagunkat. Nem kontrolláljuk túl magunkat, de nem is adjuk fel a saját szükségleteinket.
Túlzott önkontroll esetén nagyon támogató, ha az önismereti folyamatban azt gyakoroljuk, hogy a figyelmünket az elménkben zajló dialógus helyett rendszeresen jelenre, a kliens-coach kapcsolatra, a testi érzeteinkre, az érzelmeinkre, valamint az észlelésünkre és a külvilágra irányítjuk. Mivel a “fejünk” dominál, a non-verbális eszközök (pl. rajzolás, gyurmázás, zene) használata is segíthet átkapcsolni egy másfajta működésbe. A Gestalt coachingban ezen kívül megjeleníthetjük a belső párbeszédet, ami segíthet megszelídíteni a gyakran hangos belső kritikust. Fontos az önegyüttérzés fejlesztése is. A cél, hogy elmozduljunk egy spontánabb kapcsolódásba a jelen élményeivel a coaching térben, ami majd a mindennapi életben is egyre többször megtörténhet.
Felhasznált irodalom:
Erős Ilona: Gestalt Coaching (Kelló Éva (szerk): Coaching Alapok és Irányzatok)
Phil Joyce, Charlotte Sills: Skills in Gestalt Counselling and Psychotherapy
Gro Skottun, Ahild Krüger: Gestalt Therapy Practice - Theory and Experiental Learning
Dave Mann: Gestalt Therapy - 100 Key Points and Techniques